Midőn 1519-ben Cortez Mexikóban járt, azt találta, hogy itt a dohányzás ép oly általánosan el volt terjedve, mint a Nyugot-indiai szigeteken.
Mexikó népei ekkor már a műveltség magas fokán állottak ; szép falvak, csinos városok fogadták a beözönlő spanyolokat. Nagyszerű templomaik és a városokban levő emeletes házak mind kőből valának építve; a spanyolok nagy csodálkozással bámulák ezt, azt képzelték, hogy valami csodálatos varázslat által hazájokba jutottak vissza.
A benszülöttek gyapot-szövetből készűlt ízléses ruházatot viseltek; egész maguktartása arról tanuskodott, hogy a civilisatió terén, a Nyugot-indiai szigetek lakóit szerfölött túlszárnyalták.
Már ezek a dohányzás eszközeivel is nagy luxust űztek; Bernardinus sz. ferenczrendi atya, aki 1529-ben került Mexikóba és (1590-ben agg-korában, mint kitűnő szónok és hittérítő) ott halt meg, a többek között azt mondja: a benszü- löttek között igen el van terjedve a dohányzás; pipa gyanánt nád-szálakat használnak, úgy, hogy megtisztogatják leveleitől és kellő hosszúságú darabokra vágják ; majd virág, madár, hal, rovar stb. állat-alakokat föstenek rá; vagy némelykor megaranyozzák annak külsejét.
Az igy elkészített szerszámokat, a különböző illatos növények és rózsa szirmokkal, vagy ambraval összekevert do- hánynyal megtöltik és így gyújtják meg.
Hasonlókép nyilatkozik a mexikóiak ebbeli szokásáról Hernandez Ferenc, II. Fülöp spanyol királynak udvari orvosa, aki 1560-ban Mexikóba küldetett, azon megbízással, hogy az új-világ természetrajzi viszonyait tanulmányozza és leírja.
Szerinte a dohányt az aztekek : pycielt, v. yelt néven említék; míg ama nádszálakat, amelyekből a dohányt szívták „tabacos"-nak nevezék.
Hernandez, mint orvos már a dohányzás hatásairól is megemlékszik: „álmosságot idéz elő, a kedélyt megőrzi a lelmngoltságtól, fájdalmakat enyhít, kivált a fejfájást, a nyálka elválasztását előmozdítja, asthmatikus bajokban köny- nyebbülést okoz és a gyomrot erősíti. — Azonban tulságos
