Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/69

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Elmennék én hozzátok minden este, Ha az anyád a kapuban nem lesne, Nem tennék én ti nálatok egyebet, Hó válladra hajtanám bús fejemet.

143. Nagy szaga van a pünkösdi rózsának, Híre van a vásárhelyi lányoknak; Annak határában nevelkedtem én, Szőke kis lány szeretője vagyok én.

Szőke Tisza kicsapott az alföldre, Szőke kis lány sirdogál a szélibe. Szőke kis lány ne keseregj babádon, Még a madár sem marad meg egy ágon.

144. Nem ám az a rózsa, Ki a kertbe nyilik; Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti.

Mink vagyunk a rózsák: Mink szeressük egymást, Szép piros hajnalban, Mögöleljük egymást.

145. Nem anyától lettél, Rózsafán termettél, Piros pünkösd napján Hajnalban születtél.

Orczáid rózsái Ha közel volnának, Égő szivem mellé Tűzném bokrétának.