<poem> 139. Míg élek is bánom, Hogy szavadnak hittem; Elhagytál, megcsaltál, — Verjen meg az isten !
Verjen meg az isten Dáma feleséggel, Tizenkét gyerekkel, Pénzen vett kenyérrel !
140. Minden falu édes hazám. Minden asszony édes anyám. Minden szép lány feleségem, Kivel világomat élem.
Eszem a teremtő fádat. Engem szeress, ne anyádat, Olyan igaz leszek hozzád. Mint tulajdon édes anyád.
141. Mindenféle szeretőm volt. Csak még czigányleány nem volt. Czigány leány ne is legyen, Czigány leány nem kell nekem.
Jó a czigány korcsomára, Mert rátermett a nótára ; De nem való szeretőnek, Egygyel nem is elégszik meg.
142. Nagypénteken mossa holló a fiát, Ez a világ kigyót-békát rám kiált. Mondja meg hát ez a világ szemembe Kinek mit vétettem én életembe.
