Probléma történt a lap korrektúrázása közben
66 Magyar népdalok.
146. Nem átkozlak, nem szokásom, De sok sűrű sóhajtásom Felhat a magas egekre, Mind te felelsz meg ezekre!
Nekem a legszebbik estve, Fekete szinre van festve ; Komor felettem az ég is, Elhagyott a reménység is.
A mi engem vidítana, Az élethez kedvet adna ; Attól mind megvagyok fosztva, A jó mind másnak van osztva.
Fel se venném, a mi nézi, Él az isten, elintézi, De hogy értem ő is érzi, Ez, a mi szivemet vérzi.
147. Nem bánom, én kedves rózsám!
Ha így is, ha úgy is,
Ha szeretsz is, kedves rózsám !
Ha nem is, ha nem is!
Pedig a te kerted alatt Be sokszor rám viradt a nap. Apró fürtü gubád alatt, Be sokszor megcsókoltalak !
148. Nem hiszed, hogy beteg vagyok, Majd elhiszed, ha meghalok. Nem jöttél el nézésemre, Jőjj el a temetésemre.
