A lap nincsen korrektúrázva
<poem> 146. Nem átkozlak, nem szokásom. De sok sűrű sóhajtásom Felhat a magas egekre, Mind te felelsz meg ezekre!
Nekem a legszebbik estve, Fekete szinre van festve; Komor felettem az ég is, Elhagyott a reménység is.
A mi engem vidítana, Az élethez kedvet adna ; Attól mind megvagyok fosztva, A jó mind másnak van osztva.
Fel se venném, a mi nézi, Él az isten, elintézi, De hogy értem ő is érzi, Ez, a mi szivemet vérzi.
147. Nem bánom, én kedves rózsám!
- Ha így is, ha úgy is,
Ha szeretsz is, kedves rózsám !
- Ha nem is, ha nem is!
Pedig a te kerted alatt Be sokszor rám viradt a nap. Apró fürtű gubád alatt, Be sokszor megcsókoltalak !
148. Nem hiszed, hogy beteg vagyok, Majd elhiszed, ha meghalok. Nem jöttél el nézésemre, Jöjj el a temetésemre.
