Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/61

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

1. Szerelem rózsái 57

120.

Kilenczet ütött az óra, este van,
Haza mennék, jaj, de nagyon setét van !
Kedves rózsám, gyujtsál gyertyát,
Mutasd meg az ország utját,
Merre van.

Nyisd ki rózsám zöld leveles kapudat,
Hadd vezessem be elfáradt lovamat,
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem tölt itt három napot
Te-nálad.

Kinyitottam zöld leveles kapumat,
Vezesd hát be daruszörü lovadat ;
Adok neki szénát, zabot,
Tölthet nálam két hónapot
A lovad.

121.

Kiöntött a Tisza vize,
Szőke kis lány fürdik benne,
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.

Ki a Tisza vizét issza,
Fáj is annak szíve vissza !
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.

122.

Kipattant a búza szeme,
Ragyogó csillagom, galambom!
Kipattant a búza szeme.
Vajjon rózsám, szeretsz-e te ?
Ragyogó csillagom, galambom !