Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/60

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

56 Magyar népdalok.

117.

Két fa közül kisütött a holdvilág,
Enyém vagy te, egyetlen egy gyöngyvirág,
Eszem azt a szépen szóló nyelvedet,
Kivel sokszor csalogattál engemet!
 
Megfájult a szivem a nagy bánatba,
Hogy szeretlek, nem tehetek én róla ;
Bár tudnálak, édes rózsám feledni !
Ne tudnálak oly igazán szeretni !

118.

Két út van előttem,
Melyiken induljak?
Két szép szeretőm van,
Melyiktől bucsuzzak?

Egyiktől bucsuzok
Piros pünkösd napján,
Másiktól bucsuzok
Halálom óráján.

119.

Kidült a fa mandulástól,
Elszakadtam a rózsámtól,
Ugy elszakadtam szegénytől,
Mint őszszel fa levelétől
  Elválik.

Nézz ki rózsám ablakodból,
Most megyek ki a faludból,
Vess utánam egy pillantást,
Ugy sem látjuk többé egymást
  Sohasem.