A lap nincsen korrektúrázva
<poem> 117. Két fa közül kisütött a holdvilág, Enyém vagy te, egyetlen egy gyöngyvirág, Eszem azt a szépen szóló nyelvedet, Kivel sokszor csalogattál engemet!
Megfájult a szivem a nagy bánatba, Hogy szeretlek, nem tehetek én róla ; Bár tudnálak, édes rózsám feledni ! Ne tudnálak oly igazán szeretni !
118. Két út van előttem, Melyiken induljak? Két szép szeretőm van, Melyiktől búcsúzzak?
Egyiktől búcsúzok Piros pünkösd napján. Másiktól búcsúzok Halálom óráján.
119. Kidűlt a fa mandulástól, Elszakadtam a rózsámtól, Ugy elszakadtam szegénytől, Mint őszszel fa levelétől
- Elválik.
Nézz ki rózsám ablakodból, Most megyek ki a faludból, Vess utánam egy pillantást, Ugy sem látjuk többé egymást
- Sohasem.
