Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/62

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Kacsintásod, hej, szapora, Ragyogó csillagom, galambom ! Kacsintásod, hej, szapora, Hol emide, hol amoda, Ragyogó csillagom, galambom.

Hogyha szeretsz, ne nézz másra, Ragyogó csillagom, galambom! Hogyha szeretsz, ne nézz másra, Ne adj okot kacsintásra, Kagyogó csillagom, galambom !

123. Kis kertemben, rózsafa, rózsafa, Piros rózsa van rajta, van rajta, Piros rózsa, piros lány. Piros kendő a nyakán. Piros kendő a nyakán, a nyakán.

Végig mentem az utczán, az utczán. Besároztam a csizmám, a csizmám. Megérdemli az a lány, Kiért sáros a csizmám. Kiért sáros a csizmám, a csizmám.

134. Ki tanyája ez a nyárfás? Nem hallik be a kurjantás. Tán alusznak, vagy nem hallják. Vagy hallani nem akarják.

Nem zörög a zugi malom, Mert a zúgását nem hallom, Talán beteg a molnárja : Szerelem a nyavalyája.