Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/47

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Ha kérdik: hogy vagyok? Mondjad, hogy rab vagyok. A jó isten tudja, mikor szabadulok.

Rab vagy rózsám, rab vagy, én meg beteg vagyok, Ha el nem jösz hozzám, talán meg is halok.

79. Felszántom a berek alját. Vetek bele bazsarózsát.

Bazsarózsa ne virágozz'. Barna legény ne várakozz',

Mert ha én rám várakozol, Soha meg nem házasodol!

80. Fecském, fecském, édes fecském! Vidd el az én levelecském; Vidd el, vidd el messze földre. Tedd a rózsám kebelére.

Ha kérdi, hogy honnan jöttél, Kinek a postása lettél: Mondd meg, hogy egy árva szívtől, A régi szeretőjétől.

81. Földváron, a hegy aljba, Megakadtam egy galyba; Rózsafa galyba Vagyok akadva, Piros rózsafa galyba.

Kedves babám két karja Piros rózsafa gallyja; Rózsafa galyba Vagyok akadva, Piros rózsafa galyba!