Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/46

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Ugy állottam tegnap este kapudba', Mint valami elszáradott darabfa, De hogyha te, rózsám, kijöttél volna, Száraz ágam mindjárt kihajtott volna.

76. Felsütött a hajnalcsillag. Nekem soha meg nem virrad. Dehogy virrad, még hajnal sincs, Bánatomnak még vége sincs.

Jaj de nagy volt az a mérték. Mivel a bánatot mérték. Talán bizony elvétették, S nékem igen megtöltötték.

77. Felsütött a holdvilág, Elmehetsz már gyöngyvirág. Elmehetsz már el, el, el, A szerelmed már nem kell.

Felsütött a napvilág, Elmehetsz már kis virág, Elmehetsz már utadra, Nem vágyom a csókodra.

Az ajtómba jösz vissza. A jegygyűrűm add vissza. Vége, vége mindennek, Vége a szerelemnek.

78. Felszállott a páva vármegye házára, Sok szegény legénynek szabadulására.

Várj meg páva, várj meg, hadd izenjek tőled, Apámnak, anyámnak, szivbeli mátkámnak !