44 Magyar népdalok
82.
Gyenge harmat harmatozik a rétre,
Ez a kis lány a szivem megigézte.
Szabadítsd meg a szivemet, galambom,
Inkább, ha kell, neked ingyen od'adom!
— Nem kell nekem a kend szíve, tartsa meg,
Verje meg az a kénköves fergeteg.
Sokat megcsalt, sokat hagyott faképnél,
Azért mind kend felelős az istennél!
83.
Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár.
Csináltattam neked aranyból kaliczkát,
Aranyból kaliczkát, ezüstből ajtaját,
Ezüstből ajtaját, gyémántból váluját.
— Nem szoktam, nem szoktam kaliczkában lakni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben lakni.
Zöld erdőben lakni, zöld ágakra szállni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
84.
Gyi, fel, sárga, a tetőre!
Veled megyek menyegzőre.
Iha, czin, czináron —
Szeret a virágom!
Ha megfázom, ha meghülök,
Mellette felmelegülök.
Iha, czin, czináron —
Szeret a virágom!
85.
Gyujtsd föl, babám, gyujtsd föl
Lobogós tüzedet!
Hadd melegítsem meg
Gyenge kezeimet.
