<poem> Mint a vándormadár Messze, messze szállok. Idegen helyeken Egyedűl megállok.
13. Ángyom, ángyom, édes ángyom. Mért szeret kend olyan nagyon ? Ha szeret kend, titkolja kend, Ki ne világosítsa kend.
Jó szeretni, de titkosan. Nem mindenkor világosan. A ki világosan szeret : Megitélik az emberek.
14. A pünkösdi rózsa kihajlott az útra, Az én szekeremnek kifelé a rúdja. Jóra-e vagy rosszra, a jó isten tudja. Minden horgast-borgast ő fordíthat jóra.
Kimének, kimének, kimének az útra, Látám édesemet, ő is láta engem, Akarám kérdeni, szánom busitani. Mint gyenge iffiat megszomorítani.
Áldott az az anya, ki tégedet szült volt, A ki téged szült volt, téged fölnevelt volt, Adjon isten annak ezernyi ezer jót, Ki a te bölcsődet megrendítette volt.
Nem egyszer, nem egyszer, ezernyi ezerszer, Ugy halottam, rózsám, rózsafán termettél, Piros pünkösd napján hajnalban születtél, Áldott az a napom, melyen megszerettél!
