Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/26

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> 15. Aranyos pillangó az ágon. Nem kap szivem többé a lányon, Mert a lány pillangó a réten, Hamar odább ád a legényen.

Eresz alá fészkel a fecske. Szeretőnek jobb a menyecske; Liliomkarját, ha kitárja: Szeretőjét keblére zárja.

16. Árokparti csalány, Kökényszemű kis lány, Eszem a szemedet Mért vagy oly halovány.

Nem vagyok halovány, Mind ilyen a leány. Kinek a gyűrűjét Más hordja az ujján.

Hervadj, rózsa, hervadj, Már az enyém nem vagy ; Mig az enyém voltál, Piros rózsa voltál.

Nem tehetek róla. Hogy szerelmes vagyok, Az anyám is az volt, Én meg lánya vagyok.

17. Arra alá Baranyában Jó természet van a lányban, Maga mondja a legénynek: Adjon isten engem kednek!