Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/24

A Wikiforrásból
A lap nincsen korrektúrázva

<poem> Ne menj el, galambom, ne repülj el tőlem, Jöjj vissza madaram, szállj bé ablakomban! Vagy meghalok érted, Vagy enyimmé teszlek, Édes szivem !

Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy, Igaz szereteted hamisra ne forditsd! Vagy meghalok érted, Vagy enyimmé teszlek. Édes szivem!

10. Amerre én járok, még a fák is sírnak. Gyenge ágairól a levelek hullnak.

Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem. Mert az én galambom sírva keres engem.

Hulljatok, levelek, sűrűn az utamra. Hogy ne tudja rózsám : merre ment galambja.

11. A malomba mentem. Tiszta búzát vittem, A szerelem miatt Meg nem őrölhettem.

Mit tehetek róla, Hogy szerelmes vagyok! Az atyám is az volt. Én a fia vagyok!

12. Amott egy kis madár Elhagyta az ágát, Ágról ágra repül, Keresi a párját.

Én is egy ideig Elhagyom falumat. Mint a vándormadár Keresem páromat.