Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Magyar remekírók - A magyar irodalom főművei - 54. kötet - Magyar népdalok.djvu/24

A Wikiforrásból
Probléma történt a lap korrektúrázása közben

10 Magyar népdalok

Ne menj el, galambom, ne repülj el tőlem,
Jőjj vissza madaram, szállj bé ablakomban!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé tészlek,
Édes szivem !

Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy,
Igaz szereteted hamisra ne forditsd!
Vagy meghalok érted,
Vagy enyimmé teszlek.
Édes szivem!

10.

Amerre én járok, még a fák is sírnak.
Gyenge ágairól a levelek hullnak.

Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem.
Mert az én galambom sírva keres engem.

Hulljatok, levelek, sűrűn az utamra.
Hogy ne tudja rózsám : merre ment galambja.

11.

A malomba mentem.
Tiszta buzát vittem,
A szerelem miatt
Meg nem őrölhettem.

Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok!
Az atyám is az volt,
Én a fia vagyok!

12.

Amott egy kis madár
Elhagyta az ágát,
Ágról ágra repül,
Keresi a párját.

Én is egy ideig
Elhagyom falumat,
Mint a vándormadár
Keresem páromat.