szeretne valamit. Egy perc múlva, mikor visszanéztem, láttam, két kocsis hogy segíti be egy szédelgő fiakkerbe.
Fölmentem a klubba és néhány politikussal beszéltem. Nagy jeu volt a bakkterembe : tartott tétekkel adtam a bankot. Kevesen voltak, mert premier ment a Szinházban — ezek is arról beszéltek. Eleinte kicsibe játszottunk, de tizenháromszor ütöttem kilencet és a bank húszezerre növekedett. Széles mozdulatokkal kidobtam a kártyát: most a pointeurök nyertek. Azután megint tizenháromszor ütött a bank. Kivettem a croupier kezéből a pénz-lapátot és magam húztam be mindent. Magos halom sárga, kék és vörös zseton sodródott egybe, guruló aranyak és libegő, kék bankók. Futtában néhány vörös húsdarab rémlett a gőzölgő és kusza halom közepén, néhány ólomgolyó gurult. Mindent behúztam. Rettenetes hőség volt, izzadtság gyöngyözött az arcokon.
— Tartott tétek ! — kiáltottam. — Életéveket is elfogadok. Dupla vagy semmi. Senki többet ? Kilenc a banknak.
Néhányan lefordultak a székről. A szélroham egyszerre betört egy felső tükörablakon — átfütyült az asztalon és eloltotta a csillárokat. Fehér papirszeletkék kavarogtak fel a zöld posztóról és libegve szállingóztak a földre. Mindent behúztam, felálltam és odaintettem a szolgát.
— Esik még a hó?
— Igenis, méltóságos uram.
