kit szánjába feküdni nyomának le, és látszatos jóvá tenni-akarás hevével láttak egyesülten a szának félreforditásaihoz. Jávor legelőbb is a maga szánját, mint leghátulsót, nem terheltet s partról letolandót ajánlotta e végre, utána a két sós szán következett.
Csakhogy illy békésen ütött ki dolgunk! szóla könnyült kebellel a juhászbundás.
Igy ütne az ki mindenkor, felelt Jávor, ha csak annyi jóakaratos türelemmel is lennénk egymás irányában, mennyit egy tányér rák megevésénél bizonyitunk!
Egy rövid negyedóra multával, elhaladhatott mellettök a boros caraván, békésen, sőt némi jóakaratos isten-áldjonokkal, mit az orvos iránti hálán és jóakaraton kivül, azon való elégültségök is szült, hogy végre is nem az ő, hanem a sósok szánjainak kelle mozdulniok. Az a "nekem volt igazam" olly kellemes és enyhes hájkenetje az emberi hiuságnak! - A lakomáját végzett eb büntudatosan oldalgott távolas körben a szánok után, kikerülve minden emberi találkozást, különö-
