sen pedig azon szánét, melly olly dicső villátlan fröstököt nyujta neki.
A hadvészes catastrópha után, Bakator Ambrus olly busan gubbasztott a szán elején, mint egy őszi légy a falon. - Mi bajod szolga? kérdé az orvos; kedved olly dermedt, mintha soha jó napod sem lett volna!
Az ármányos kutya gonoszsága sinai kappanunkkal, igen megviselt, tens uram! nem tudom: hogy állok meg a tens nagy asszony előtt; mert igen scrophulosa!
Tán scrupulosa, Ambrus?
Igen; aztán a diós homlokut a bába fujja fel! olly nagy érzékenységgel tapintgatott a vállaimra, hogy alig birom a jobb karomat! és valóságos orgyilkos is, mert az orromat betörte!
Fel se vedd szolga! vigasztalá az orvos; te büszke lehetsz elemelt ütlegeidre, mint bármelly hős a maga sebeire. Te mint példánya a szolgai hűségnek, veszélyben vélvén forogni uradat, fegyverrel védésére siettél, s a hűség e dicséretes functiójában nyeréd há-
