Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/77

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

Ezt követeli tőlem, mind keresztyéni és felebaráti szent kötelességem, mind főorvosi hivatalom. Most már ha tetszik, kedves barátim, döngethetik kendtek egymást, miként bőszült fuvaros a maga elakadt ártatlan lovát szokta!

A nem várt különös fordulat, tán a rajzolt nem legörvendetesebb kilátások és következmények – miken a bőszült harag rohamai rendesen átszökelnek, – a villogó sebészi szerszámok látása, és a főorvos fájdalmas részvéte, tekintélye, józansága, megdöbbentették a harczvágyó feleket, egymás szemébe néztek, s egymás után esének le fegyvert emelt karjaik.

Béke fiuk és jóakarat, azt megmondom! felkiált egy kiforditott juhász bundás a borosok közől, ki legbortalanabb vala, s némi tekintélylyel látszék birni köztök; egy rosz szót se többet! toljuk vissza a szánokat közerővel!

Hunyászan és némán rakák le szánaikba, szekereikbe fegyvereiket mindnyájan, kivéve a legelázottabb és garázdább diós homlokut,