kezdék meg a hátirást, s ujjas mellényre öltött kabátját olly hangosan puffogtatták, hogy a két hegyoldal szinte echózott belé. Nem használtak Jávor békéltetései; s különösen egy a borosok közől, kit Ambrus homlokán ülő diónyi holtteteméről jól megjegyzett magának, kérlelhetlen vala s kifogyhatlan Ambrus kabátja kiporzásában. Ambrus illy veszélyben, hogy legféltőbb kincsét, fejét – mert a fejére mindenki tart valamit – megmenthesse, két kezét fejére boritotta, szabad tánczteremül engedvén széles hátát a diós homloku botjának.
Azonban a mint igy megfordult, még nagyobb rémület fogta el őt. Ugyan is látta, miként a borosok egyik kutyája, mellynek otthon hihetőleg magas vala a konyhája, most, minthogy nem volt érdekelve urai marakodásánál, intermezzós őgyelegtében, alacsonyabb konyhára bukkant – az Ambrus hóra letett kappanos kosarában; a messziről utazott kappant, vagy mint elvesztett, vagy mint elhagyott, de minden esetre nem őrzött va-
