A lap korrektúrázva van
- Álarczosan adandjuk a csodákat;
- Mert ez divat szokása bölcs Chinában.
- Hírt és dicső nevet nem ad maga
- Az érdem; ahhoz még szerencse kell
- Miként halászathoz, s ezt nem birók!
- Nem volt Chinában kedvező szerencsénk!
- Az volt bajunk, hogy mind valánk soványak!
- Pedig Chinában a pohos tiszteltetik.
- Ezért bejöttünk a szives magyarhoz,
- Meghízni jó boron s makkos szalonnán.
- Tehát ezekhez hogy juthatni bírjunk,
- Fogadjatok, mint illik, pártfogással!
- Ha csak csodálni fogtok, nem leend
- Teljes műértéstök; ki istenít,
- S dicsőitésre már szót nem talál,
- Mutatja, hogy valódi műtanár,
- S ha varju is, de ám – károgni tud!
Egy pár „éljen” hangzott a prológra; de Avar elégületlenül fordult Jávorhoz: barátom, ezt súga neki; nem akar nekem tetszeni ez az álarczoskodás! meglásd: végre is gaz czimborák lesznek ezek!
Meglehet, barátom, felelt Jávor; legalább is víg czimborák. Csak lessük el!
