Az elsőbb szakaszt nagyobbára Quan-Lizang, a kis mágusz, egy kisded sovány embercse tartá ki, sok ügyességgel, az alsóbb mágia köréből, mik közé azonban egy pár physicai és vegytani műtét is vegyitteték. Tojást főzött meg keze között, elégett fonalon gyűrüt tartott függve, szájából tüzet okádott, égő gyertyát tartott víz alatt, tojás-héjban, tűz nélkül, érczet olvasztott, égő gyertyát evett, egy óra alatt petreselymet növesztett; különbféle, ámulatig sikerült kártya- és számmesterségekkel mulattatta a közönséget, s nem egy tapsban részesült.
Kong-bong, a büvészbohócz, a kaczagtatás és illetőleg röhögtetés üsztökéje és hőse vala, s iszonyatos orral ellátott álarczájában, annyi bohóczi ügyetlenséget, bámész csodálkozást és ijedezést fejte ki, hogy a nézők szinte kétkedni kezdének: utánzott és tettetett-e a szerepe? vagy saját természetét játsza? Comicumát minden esetre hatalmasan segíté elő, testének, a kis máguszszal ellentétes hordószerüsége.
