Nem; a bekevári vásárban hordta egy zsidó, attól vettem.
Hihető, pálinkás pohárnak? mert egy mákfalvi baltás, mi egyéb hasznát tudná venni az úrias pipának? vagy már előre, ügyes-bajos megkisértésre szántad vételedet? nem-e?
A diós, nem számoltában arra, hogy még olly szép ajándéknál is benevolizáltassék, megzavarodott, ütölt-hatolt; a zsidót, kitől a pipát vette, nem ismeré, lakását nem tudá, barnának gondolá és sovány közép termetűnek rémlék előtte.
Aranyaidat hord el gazember! mond dörögve a biztos; a pipa, további kisütésig itt marad; lyányod a megye hűvösébe fog sétálni, magad pedig, további rendelésemig itt maradsz.
Elsompolygott, eleinte leverten a vén Zerge János; de künn csakhamar megemberelve magát, egy pár huszast nyomott az őrhadnagy markába, ajánlván kegyébe ártatlan leányát; egyik komájának pedig azt
