sugta fülébe a kapuban: no, no, a vármegyénél okosabb urak ülnek, mint kenetlen szekerü biztos uram! majd ellátok én azokkal!
A biztos, később jónak látta, most még be nem fogatni, puszta, noha erős gyanura Zergét; helyébe inkább szoros cernirozás alá fogni házát és személyét. Jelenleg Zergét csak addig tartóztatta udvarában, mig mákfalvai házát, a már ismeretes durvaságu, de biztos hűségü hadnagya, másod magával megmotozza. Semmi gyanura-valóra nem akadtak ezek.
Tisztán tartja maga lyukát a vén róka! mond kaczagva a biztos; de nem tágítok rajta. Haza ereszté Zergét; de különösen éjjel, legbiztosabb átöltözött embereivel, kellő távolságból, tartatá őrszemmel. Az első éj, nesz nélkül folyt le; nem igy a második. Egy pár kiforgatott subáju lovas osontott be éjféltájban Zerge házába, s csakhamar hárman siettek gyalog ki a kert ajtaján. Oldalt, ugyan azon irányban követék őket Avar emberei. Bujkált ugyan a hold fellegek közé és közől; de a kétes homályban is kiveheték ezek,
