fordult typusos rabot; mert a homlokán kiálló holttetem, a mellyről homlokát, a biztos, akkori diákos divattal, caput malae speinek nevezé, igen is bélyegzé őt. A biztos, több mint századnegyedes praxisa után, meglehetősen ismeré a vidék, sőt megye jó madarait és gyanúsait, s a diós homloku már régóta ezen utóbbiak sorába vala nála följegyezve, ki csak pauzánként vala, s az is reggeli első órákban józan fővel, kitől, mint szegény baltás embertől, a dologtalan dőzs élet nem igen telt, s ki már több izben állott törvény előtt, de próbák hiánya miatt, mindeddig ki tudott búvni a büntető igazság körmei közől.
S Erzsi szobaleány a te leányod?
Igen, tens uram!
Hiszen ő maga, bácsmegyeinek mondá magát.
A vén róka megdöbbent erre: tán ijedtében, tens nagy uram!
Hol vetted ezt a pipát? tán csak nem a mákfalvi zsidóboltban?
