rukkolhat, árkait minden őszszel, tavaszszal ujittatja, pár lépéssel kijebb avanciroztatván széleiket, kerteket kerittet a közösből, s minden órán utczánkat szántatja fel. Ez az ember, ha a holdat nyerné meg, a napot kivánná! Most, gondold el barátom, cselédudvarom és házam alá, a maga telkéről pinczét ásatott, s mikorra az ürgefoglalást megtudtam, már kész volt vele! De beszaggattatom, az ebhordtát! ha addig élek is!
Ezzel Máté felugrott ültéből, s ismét tüzzel kezdte meg bothadazását és gradivus lépteit.
Igazad volna hozzá, Máté barátom; de én helyedben nem tenném még is, mond Jávor; ládd-e: némelly ember ki akar venni apait anyait ezen a világon, s eszébe sem jut a kurta élet, és hogy egyes embernek mi kevés szüksége van benne; de a sors rendesen ugy szokta keverni az illyennek kártyáját, hogy a második, harmadik játéknál elveszti azt, mit az elsőnél nyert. Ki tudja: nem kerül-e innéttova jogos tulajdonosa kezére
