azok, mellyek régi ismerősim; a többieket, ha nem csalatkozom, külföldi eszméknek gondolom, miknek regényedben akarod, ugy látszik, megadni a magyar indigenátust. A szándék nem rossz; mert hiszen a jó gondolatok, cosmopoliták!
Miska meghajtá magát.
Jávor és Miska visszatérének a társasághoz. Gépánné nyájas mosolylyal simult az orvoshoz: hogy találta Miska fiamat, kedves uram öcsém? Ugy-e lakik benne valami?
Oh igen! felele ez; ő ragoutban birja a tudományokat, quantum satis, ut fiat indigestio!
Gépánné nem érté ugyan a diák szavakat, de nem kétkedék azoknak hizelgő értelmük felől. – Pedig csak most múlt husz éves! mondá; mi nem válhatik még belőle?
Igaz, felelt Jávor; az illy szakáltalan iróknak az az előnyük van, hogy a világ és élet tapasztalásai, nem avasitják el tudományaikat; ennélfogva olly fris ángolos sülésü rostélyossal regalirozhatják a közönséget, hogy még a nyers vért is láthatni rajta!
