recske és eseményke, melly ezen monotoniába véletlenül beszökken. A falusi ember, hosszasan élődve, lehetőségig kizsákmányol, minden vidékében történt nősülési, vagy halálozási eseményt, jó vagy balesetecskét; mig a városi elsiet rajtok, mert ujabb meg ujabb események várják őt s igénylik figyelmét. Ezért ifjonta kedvesebb a falusi lakás, hol az élet tartóbb nyomokkal járdal érzelmeink felett, s enged időt édesen fájó ábrándokra, mikben a sors nagy részben szolgáltatja ki örömbeli osztályrészünket; de öregségünkre, melly miként hajó, midőn közel kikötőbe beevezni készül, bevonja vitorláit, városban laknánk szivesebben, hol a sziv időkövezetes érzelmei fölött, bár recsegve, robogva, de majdnem egészen nyomtalanul forog az egymást váltogató események kereke!
A szinköri jelenet s rákövetkezett párbaj is, futó tűz gyanánt szökte meg a vidéket, és szükségeltebb füszere lőn az a lakomáknak a sónál, és kávéasztalkáknak a czukornál. A nők bekocsizását már Pintes a rudmester tu-
