Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/191

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

lág is vádoland édes anyám; de magam legjobban! Sokat engedtünk magunknak, elbiztuk önerőnk érzetében magunkat; s most megvagyok alázva, hogy bár föld nyelne el szégyenletemben! Egy féreg dúl keblemben, anyám, az – s itt ujra megeredének csuklásos könyei, s többi szavait majdnem egészen azokba fulasztva ejté – az, hogy jó férjem szerelmére, becsülésére méltatlannak érzem magamat, s alig reménylhetőnek bocsánatát!

Lucza minden oldalról megforgatá a maga vigaszait és okoskodásait, hogy Ambrus sem gondosabban lyukas parádés kendőjét; de valamint ez, ugy Lucza vigaszai is, csak csonkán tüntek fel Katinka sebhedt szive előtt. Nappalai búsak, éjjelei álmatlanok voltak!

A párbaj jelentéktelenül ütött ki. Egy könnyü karczolás Martial keze fején, s egy szintén hamar behegedt könnyü vágás Bálint bal karján, volt az egész eredmény; de füstje nagy volt a kis pecsenyének. Minél monotonabb valamelly vidék napi rendé, annál zajosabb intermezzót képez abban minden uj hi-