tatárka-dara, mellyet csak foghegyen kóstolt; becsülte a kegyeletes és szilárdabb jellemü leánykát, ki kelletlen atyja mellett, nem épen rózsás viszonyok közt is, csüggedetlenül áll, tesz, és hat, a nélkül, hogy kegyeletét az ütközéseknél sértené. Mari igazi villámháritó volt atyja házánál; ennek zsugoriságból eredt gyakori méltatlanságait, telhetően fátyolt vetve azokra, szűk pénztáracskájából egyenlitgette, soknak elejét vette, többeknek legalább fájdalmaikat enyhitgette. Ezért mindenki tisztelte, szerette Marit a vidékben, s mindenfelől jóakarat mosolygott elébe.
Martial gróf tudta, mit keres. A gazdag egyetlen leány, szálkátlan kedélye mellett, nem fogna megvetendő szerzemény lenni. Különben is, miként elvcodicillusában is emliti, tapasztalni vélé, hogy az elszegényedett mágnás rendesen várat nyer a gazdag nemes leánynyal, ki legtöbbnyire szivélyesebben elmondhatná azt, mit mi aggtalan udvariasságból naponként el szoktunk mondogatni: „ré-
