zonyitván be Vincze testvérének elhunytát, szintén a végrendelet egyik pontjánál fogva – melly Vincze magva-szakadtának esetére őt rendelé örökösül – mint mondani szoktuk, fülig esett a jóba, s beüle a roppant értékü vagyonba. Ignácz az öröklöttet tetemesen nevelte; mert ő takarékos, s ha a példaszó nem csal, már rég fogatlan, minthogy minden garast fogához koczogtatott. Igy miután vagyongyarapitás eszközeiben nem volt igen aggodalmas, néhány év alatt egyike lett a megye legvagyonosabbjainak. De kincsei közt még is Mari leánya volt a Kohinor-gyémánt, a maga ibolyaszemeivel és liliomarczaival. A kedves lyánka, pénzgyüjtésbe komolyodott vagy komorult atyja mellett, elvonuló magányra kárhoztatva, házvitel, olvasás és virágkertészkedés foglalkozásai közben, némi szelid ábrándozási borongást vont kedélyére; társalgása egyedül Katinkában határozódott, kivel őt a kedély s tiszta erkölcs rokonsága, szoros barátnéi viszonyba füzé. Jávornak Marika szintugy szeme fénye vala, mint atyja
