szemről a szerencse!" De Martial gróf jóformán elkésett, a lyánka s ennek accessoriuma – mi a grófnál principálénak is megjárta volna – szép vagyona ostromával. Mari és Bálint, Avar biztos urnak fia, ki alig három évvel vala korosabb a lyánkánál, együtt üzék vala gyermeki játékaikat, mikor még Szetényi Ignácz örököletlen állapotjában, csak haszonbérben birta azt a kakasai jószágot, mellyet öröklés után tulajdonává tett. Szomszédban állván lakaik, Bálintnak csak egy szökésébe került a keritésen át, a Szetényi-kertbe teremni, Marikával együtt vidor csevegés közt öntözgetni, kötözgetni a virágokat, mik a lyánkának engedett virágos ágyban diszlettek, vagy abba átültetni azokat, miket Bálint a környék kertészeinél, nőinél, kérelmekkel, apró, tőle kitelhető szivélyességekkel, s ha egyéb nem akart sikerülni, tiz körmön font csínekkel is, játszótársnéja számára összeszerezgetett. E bájos flórai foglalkozásban fekszik alapja azon szenvedélynek, melly Marinál a virágápolás iránt folytonosan megmaradt.
