ájának könnyü szellőkkel repülő hajójára, vagy Mongolfier léghajóját vonja be vele, s bekalandoz szárazat, vizet és léget, hogy életutunkra valami jobbacskát, szebbecskét birhasson összeteremtgetni, mint a mivel a valónak rögei, kátyui sértik lábainkat; vagy legalább egy nyájasabb panorámát, kaleidoscopot tarthasson sovár, szemeink elébe, mellyben jobb és szebb valamit lássunk, mint a mivel birunk, vagy tán becses magunk is vagyunk. A lelket zsugoritva tartó valóból, átrepittet bennünket, a sejtelmek és óhajtások szabad világába. Nem gyönyörü, ennivaló egy fi az illy regényiró?
Egyedül ültem iróasztalomnál géniusommal – mert géniusa van mindenkinek, ollyan a micsodás – s miután irói vajudás segélyeül körmömet már nem rághattam, az idő kegyelmesen fölmentvén aggkoromat e műtéttől és minden fogfájástól - gond-teljes főmet kezembe támasztám s fontolgatám: mi legyen iránya regényemnek? – mert hogy regényiró legyek, tisztán állt előttem, már
