Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/39

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


són, hogy visszamenjen a maga lakásába, álmélkodva látta, hogy Vidovics Feri még most is ott táncoltatja lovát az ajtaja előtt.

— Maga még most is itt van, Feri?

— Látni akarom az énekes madárkákat.

— Arra még ráér. Menjen haza és aludja ki magát.

— Olyan illetlennek talál, hogy nem mutathat be nekik?

— Most mindjárt?

— Természetesen.

— Ohó ! Az lehetetlen. Először, mert öltözködnek. És másodszor . . .

— Másodszor is van?

— Ezt kellett volna először mondanom. Tudja, ezek nem affajták, akikhez csak úgy egyszerűen beállít az ember. Első tekintetre látni, hogy jobb családból valók. Nem az Apor Ilonka-genre, amivel nem akarom kicsinyleni a hódításait.

— Csak tessék. Ezek tehát ama bizonyos szegény, de becsületes, rossz sorsra jutott, de büszke lengyel főnemes leányai? . . .