Ugrás a tartalomhoz

Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/40

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

— Azt éppen nem mondom. Az öreg hölgy szavaiból úgy vettem ki, hogy zeneprofesszor az apjok.

— Ah, zongorahangoló ! Az már más. Eszerint testvérek ?

— Annyira testvérek, hogy ikrek.

— Ah, ah, egyre érdekesebb a dolog. S én haza menjek aludni? De maradjunk a főkérdésnél. Csinosak ?

— Mint két rózsabimbó. S egyik olyan, mint a másik. Annyira' hasonlítanak, hogy össze lehet őket téveszteni.

— S hogy ez ne történjék, az egyik piros, a másik pedig kék szalagot visel.

— Amint mondja.

— De hisz ez Giroflé és Girofla, az operetté !

— Azt mondják, hogy a színháznál így nevezik őket.

— Lám, lám, lám, lám. És maga azt kívánja, hogy haza menjek?

— Természetesen. Remélem, nem akar nálam botrányt csinálni ? Ezek még nem