Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/291

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


A lány egy könyörgő pillantással kérdezte:

– Nem lehet másképpen?

– Nem lehet másképpen.

Már alkonyodott s Vidovics sietett. Egy puskalövésnyire voltak a vasuttól, de nem itt akart fölülni a vonatra, hanem a legközelebbi kis állomáson, ahol Mirát még senki se ismeri. Odáig kocsin jó háromnegyed óra s a gyorsvonat nem sokkal később itt lesz.

Kimentek a parkból az állomás elé s onnan egy vasuti szolgát küldött a podgyászáért. A Nemzeti Szálló nincs messze a vasuttól; mire a leány, a váróterem asztalán, megírta a búcsuzó sorait, a kocsi már készen várta őket.

– Ezt a levelet kilenc órakor vigye el a szinházhoz. Kilenc órakor, egy perccel se előbb. Értette?

– Igenis, értettem, – felelt a szolga.

Hajlott hátu, beteges, öreg ember volt; Mira arra gondolt: vajjon van-e leánya?