Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/289

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

az enyém lehessen, lemondanék mindenről, amit ember kedvesnek találhat. Az életemről is, úgy se sokat ér. Maga is így szeret engem?

A lány a szemébe nézett szerelmesének, úgy felelte:

– Igen. Így szeretem magát.

– Le tudna mondani értem a színpadról? El tudná hagyni értem a családját? Föl tudná áldozni értem egész jövőjét? Meg tudná tenni mindezt?

– Igen. Meg tudnám tenni mindezt.

– Akkor hát bízza rám a sorsát és jöjjön velem.

A lány úgy nézett rá, mint aki nem érti, mit mondtak.

– Azt mondtam, hogy: akkor hát bízza rám a sorsát és jöjjön velem. Elviszem messzire, ahol senkitől se kell kérdezgetnünk, hogy: mi, ketten, egymáshoz valók vagyunk-e?

Most már értette.

– Nem felel?