Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/285

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


Az úton csak egy pár szót váltottak, halkan, hogy senki se hallja. Mintha attól tartottak volna, hogy a hangos szó, a közömbös mondat, melyet akárki hallhat, megtöri a szentségét annak, amit gondolnak.

Talán mindössze ennyi volt a beszélgetésök:

– Mikor jött?

– Tegnapelőtt.

– És még csak nem is tudatta, hogy itt van!

– Nem akartam Lolával találkozni. Ha találkoztunk volna, most nem lehetnénk egyedül.

– Mért nem írt?

– Nem akartam papirra tenni, amit gondoltam. És nem tudtam olyat írni, ami akárkinek a kezébe kerülhet. Várta a levelemet?

– Mindennap. És hiába. Soha egy sor se!

– Édes!

– Mit csinált azóta?