A lap korrektúrázva van
Az úton csak egy pár szót váltottak, halkan, hogy senki se hallja. Mintha attól tartottak volna, hogy a hangos szó, a közömbös mondat, melyet akárki hallhat, megtöri a szentségét annak, amit gondolnak.
Talán mindössze ennyi volt a beszélgetésök:
– Mikor jött?
– Tegnapelőtt.
– És még csak nem is tudatta, hogy itt van!
– Nem akartam Lolával találkozni. Ha találkoztunk volna, most nem lehetnénk egyedül.
– Mért nem írt?
– Nem akartam papirra tenni, amit gondoltam. És nem tudtam olyat írni, ami akárkinek a kezébe kerülhet. Várta a levelemet?
– Mindennap. És hiába. Soha egy sor se!
– Édes!
– Mit csinált azóta?
