– Őrültségeket! Folyton lázban vagyok azóta.
– Mondja, hogy szeret. Olyan boldog vagyok, ha mondja!…
Ez, vagy valami efféle, volt az egész. Mert a szerelmesek mindig ugyanazokat a gyermekességeket, ugyanazokat a hiábavalóságokat beszélik. A szerelemnek mindössze huszonhat szava van, mint az ábécének huszonhat betüje. De azért ebben a huszonhat szóban benne van minden.
Tíz perc mulva a sétatéren voltak. Letértek a nagy allée-ról, elhaladtak egy sereg labdázó gyermek mellett s végre, a park hátulsó részén, Vidovics megtalálta a szerelmeseknek szánt, elhagyatott helyet.
Az orgona-bokrok közé rejtett padot, ahová leültek, nagy hársfák árnyékolták s közelükben valahol, a legmagasabb ágak egyikén, énekes madár csattogott. Az is olyanforma szándékkal lehetett, mint az a sápadt, suttogó ember odalenn.
