– Meg fogom tudni! Igen, meg fogom tudni!
Nos, hát megtudta.
Akkor este megvárta őket, hogy még egy pillanatig hallja Mirának a hangját, de nem ment közelükbe; most már tudta, hogy Lolával nem találkozhatik többé soha. Másnap nem volt szerencséje; csak együtt látta őket. Harmadnap végre leselkedő helyéről észre vette, hogy Mira egyedül megy be a szinházba.
Ide s tova másfél óráig kellett rá várakozni.
Már vagy tíz lépésnyiről látta, amint kilépett a kapun s csöndesen közeledett arra felé, ahol ő, nagy ideje, őrt állott. Elgondolkozva haladt előbbre; nem nézett sehová. Mintha megsoványodott volna. Viseltes fekete ruha volt rajta; kacérság ez is, vagy igazán nem akar tetszeni senkinek?
Egyszerre elébe állott valaki.
A sápadt arcocska koráll-pirosra vált. S mintha, ami élet volt benne, hirtelen mind a szemébe szökött volna.
