lenni tovább édesszáju szerelmese, a szép kis szűz nélkül, aki neki virágzik s érte hervad, nem tudott meglenni nélküle és maga se tudta, mit fog csinálni.
Hanem azért nem ment el egészen az esze s azzal tisztában volt, hogy ha nem akar Miráról végképpen lemondani, Lola előtt nem szabad mutatkoznia.
Bebujt tehát egy páholymélyedésbe, hogy legalább messziről láthassa kicsi madarát. Hogy hallja a hangját, kövesse a tekintetével minden mozdulatát, hogy lássa: igen, még megvan, él, mozog, szól s trillázik, ahogyan a pacsirta, az a lény, aki minden érzékével, minden gondolatával, egész szívével csak neki virágzik, egyedül neki.
S mikor már ott volt, elfogta a bűnös kiváncsiság: ám hadd lássa, milyen hát olyankor, amikor nem sejti, hogy ő is jelen van?!… Pedig tudhatta, hogy e vétkéért mindenki kegyetlenül bűnhődik; tudhatta például a szép Meluzina tanulságos történetéből.
