Szinte áhitatosan betüzte végig a bolond szinlapot; hátha megtud még valamit, ami érdekli. S csakugyan, a szinlap alján a következő sorokat találta:
„Szombaton, e szinpadon először, új diszletekkel és bengáli tűzzel: Hoffmann meséi, vagy: az ördöngös hegedüs adatik. Ez alkalommal Olympia, Antonia és Stella hármas szerepét Haller M. domborítja.“
Visszament a szállóba s elküldte a szolgát jegyért. Jobban szerette volna, ha nem a szinpadon találja meg kis Miráját, de már nem tudott várni másnap reggelig.
Lolával tudniillik semmi áron nem akart találkozni.
E történet nótáriusa nagyon óhajtaná, ha a türelmes olvasó nem itélné meg tulon-tul szigoruan elbeszélésünk hősét. Azért ehelyütt, különös tekintettel a következőkre, sietve jegyzi meg, hogy Vidovics úr, a vásáros-berényi szabad vadász, nem rossz szándékokkal kereste föl énekes kis Lisbethjét. Hetek óta lázban volt; nem tudott meg-
