Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/253

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


A kocsi kinn várta őket a szőlős kerteknél. Mikor Lola haza ért a próbáról, már kinn voltak a pusztán.

Ha rendre elmondanám, mit beszélgettek e siralomházi órákban, tartok tőle, fölötte untatnám a türelmes olvasót. Búcsuzó szerelmesek sok gyerekséget tudnak egymásnak mondani, ami harmadik személyek előtt csupa együgyüségnek tetszik. Ők úgy érzik, hogy ez az együgyüség többet ér minden bölcseségnél a világon.

Egész délután arról beszéltek, hogy írni fognak egymásnak. Mirát először meglepte ez a kérés.

– Írni? Miért? Nem, ne írjon. Fájni fog, ha egyre ritkábban s egyre kevesebbet ír.

– Felelni fog, ha írok? – kérdezte újra Vidovics.

Nagynehezen megegyeztek, hogy igenis levelezni fognak. Aztán egy pár pillanat mulva észrevették, hogy idejök lejárt.

– Hajts, de gyorsan, hogy hat órára a