Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/254

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


városban legyünk! – szólt Vidovics a kocsishoz.

És ismét nem történt semmi.

Csak akkor hajolt közelebb a lányhoz, mikor a gyertyánfa-alléeból kiérve, megpillantotta a nagy templom s a külső város házainak körvonalait. Pár perc óta hallgattak s csak most vette észre, hogy Mira könnyezik.

És ajkuk összeforrott.

Néhány pillanat mulva már a városban voltak. Leszálltak s Vidovics haza küldte a kocsist.

Elkísérte a lányt a szinházig s útközben nem tudott egyebet mondani neki, csak ezt a pár szót:

– Mindjárt felel, ha írok?

– Mindjárt felelek, ha ír.

A szinház közelében Mira megállt s a kezét nyujtotta neki.

– Isten veled, Te édes! – szólt halkan és mosolyogni próbált.

– Isten veled, Te drága! – felelt a