Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/243

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


A férfi tekintete ezt mondta:

– Hát elszakadsz tőlem, édes virágom? Hát igazán meg kell lennie? Elméssz, itt hagysz s igyekezzelek elfelejteni? Négy nap s ne lássalak többet soha!

A lányé így felelt:

– Hát vége, igazán vége? El kell búcsuznom tőled mindörökre? Megnyugodjam benne, hogy: egyszer volt, hol nem volt?… Négy nap s azt mondjam magamban: „eh, álom volt csupán“!?…

Amaz folytatta:

– Négy nap és meghaltam Neked! Nem látlak többé és a világ tovább forog. A nap ide süt a piacra, a borbély jó reggelt kiván és én járok-kelek, mint azelőtt. Beülök a kávéházba, biliárdozni a tiszt urakkal, délfelé eldiskurálok a tűzoltó-főparancsnokkal és nevetgélni fogunk: Hehehe!… Éjjel, a Metropoleban, nagyokat iszom s ha igen elfog a csömör, kimegyek megnézni a birkáimat, oda, ahol Te orgonát tűztél a kebledre. Aztán, jövőre, új emberek jönnek,