Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/241

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


És hoztak neki virágot. Mira értett a bokrétakötéshez s dicsekedve mutatta virágait Vidovicsnak:

– Ugy-e, nemcsak énekelni tudok?

Aztán karonfogva sétáltak az orgonabokrok között. Vidovics megvendégelte látogatóját, mintha Sába királynőjét fogadta volna. Majd újra kimentek a kertbe és semmiségeket beszéltek.

Aztán, mikor észre vették, hogy ideje visszafordulniok, megint felültek a kocsira és haza hajtottak.

Aztán: magukkal hozták az orgona-illat emlékét. Aztán, nem történt semmi. Éppen semmi.