de halálos ágyadon is eszedbe fogok jutni, mert én vagyok a párod.
Mindenki utánuk nézett, aki mellett elmentek. Egy taktusban léptek, mint fiatal férj és feleség, akik először sétálnak végig a Márkus-téren.
Természetesen közömbös dolgokról beszélgettek. Hogyne, mikor az egész piac hallhatta őket! De így beszélgettek akkor is, amikor egyedül voltak.
– A szentjánosi kastély nem kastélyt csak ház, – magyarázta Vidovics. – Még pedig nem is valami díszes épület. Ócska már nagyon s a berendezése a régi jó időket síratja. De szeretek a verandáján ülni, az oleander fák közé bújva, mert már a gyermekkoromban is oleanderek voltak ott…
Mira úgy hallgatta, mintha a mellette menő ember Cintra szépségeit írta volna le szines szavakkal.
Miden érdekelte őket, amit a másik beszélt. Pedig sohase váltottak egy szerelmes szó,
