Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/235

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

sem. De nem tréfálkoztak többé; mindig komolyan szóltak egymáshoz.

Sugár Mariskának feltünt ez a nagy szolidság s egy délelőtt megszólította Vidovics urat, aki éppen indulóban volt hazafelé.

– Feri, jöjjön be hozzám egy kicsit.

Feri szót fogadott és szólt:

– Parancsoljon.

– Dehogy parancsolok. Inkább rimánkodom. Hallgasson rám, Feri, maga jó fiu. Menjen egy pár hétre a pokolba.

– Maga is jókor küld. Amikor már csak tizenhárom nap a világ.

– Ejnye, be számlálja a napokat!

– Bizony nem tudom, mit fogok azután csinálni.

– Csak addig ne csináljon valami bolondot. Remélem különben, hogy nem fog sikerülni.

– Mi sikerüljön? Nem akarok én semmit.

– No, azt hiszem, nem ijedne meg, ha a kis lány egyszerre csak a nyakába borulna.