– Meglehet. Mindenre akad példa.
– Ha az ősrégi előitéletből csak ennyi marad benned…
– Maradt még több is. Megvallom, jobban szeretem a kolostori nevelést, mint a szini-iskoláét. S jobban szeretem, ha a menyasszonyom eddig csak szürkenénékkel érintkezett, mint ha, akármilyen kevés ideig, csepürágók között élt.
– Ez kényes téma, amelyről a bölcsek sokat vitatkozhatnának. A kolostor se kezeskedhetik érte, hogy menyasszonyodnak csak olyan gondolatai voltak, amelyek óhajtásod szerint valók. E tekintetben mindig misztériummal állsz szemben. Mi az érzésed, mikor ennek a leánynak a tekintete találkozik a tiéddel? Azt gondolod, hogy a tanuló és a vándorló évek foltot hagytak a lelkén?
– Nem, nem gondolom, a világért se. Ha ezt gondolnám, most nyugodtan aludnám s nem diskurálnék veled. Különben ne beszéljünk vándorló évekről, csak vándorló hónapokról.
