Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/228

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– Látod, most értelmesen beszélsz. Folytasd így.

– Jól van, folytatom, mert még nem vagyok készen. Ha szinész volnék, nem jutna eszembe, hogy az, akit feleségül ajánlasz, az egész világ tapsát, tehát az egész világ gráciáját kereste, kedvesen mosolygott olyanokra is, akiket ocsmányoknak talált s abból élt, hogy nemcsak az éneke, hanem a megjelenése is kellemes hatást tett. De nem vagyok szinész s mindez eszembe jut. És ha azt, amit előitéletnek mondasz, nem is teszem a magamévá, az bizonyos, hogy arra nézve, aki maga nem szinész, nem éppen különös szerencse, ha szinésznőt vesz feleségül.

– Mit törődöl vele? Nincs szükséged rá, hogy a boldogulásodat keressed; nem törekszel sehová: a házasságod nem fog akadályozni semmiben. S azt mondtad, nem érdekel, hogy ahhoz, amit téssz, mit szólnak a többiek, a tisztelt publikum, Szilas-Bodrogmegye és az egész világ.