Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/226

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


ha az édesanyád élne s unszolna, hogy vedd el, akkor sem vennéd el?… semmi esetre?

– Nem tudom.

– Ohó, már kezdjük megérteni egymást. E szerint még sem magában a házasságban van a legnagyobb hiba. Beszéljünk hát róla, a leányról. Azt hiszed azok közül való, akiket nem lehet feleségül venni?

– Ha azt hinném, akkor nem szeretném.

– Mi hát a kifogásod ellene?

– Semmi. De nem veszünk el mindenkit, akit szeretünk s akit elvehetnénk.

– Különösen, ha szinésznő, ugy-e?

– Különösen, ha szinésznő.

– A régi előitélet.

– Ez az előitélet nem alap nélkül való. A szinésznő, akármilyen tiszta, nem olyan, mint más lány. Sem a hajlandóságai, sem a neveltetése, nem arra predesztinálták, hogy feleség legyen és semmi egyéb.

– Van köztük, akit csak a szükség sodort a deszkára s nincs más óhajtása, mint hogy feleség legyen és semmi egyéb.