Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/201

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

hogy attól fogva nem győzök eleget vitatkozni vele. Nem volt szorgalmas; sem a duettet, sem a nagy hármast nem tudta eléggé. S most azzal bosszant, hogy neki nincs tehetsége.

– Minden bizonynyal okosabb lett volna, ha tanítónőt nevelnek belőlem.

– Ilyen hanggal!…

– Hagyjuk el, kedves Lolám. Mindez egy csöppet sem érdekli Vidovics urat.

Vidovics úr sietett tiltakozni. De Mira másra terelte a szót s Lola elhallgatott.

A szőke lánynak szeget ütött a fejébe a Vidovics úr föltünő tájékozatlansága.

– Te, Mira, – szólalt meg, a mikor otthon magukra maradtak, – ha a Remete csöngettyűjé-ről, meg a többi, egy szót se szóltál neki, miről beszélgettél vele egy fél fölvonáson át?

– Okos dolgokról, – felelt Mira, s ezzel véget vetett a vitának.

Sietett levetkőzni, s bebújt az ágyába.